Böjte Csaba: Hidak egymáshoz

Ha tavasszal kimegyünk az erdőbe, azt látjuk, hogy az akácfán tövisek vannak, göcsörtös ágak. Ám hiába megyünk neki láncfűrésszel, faragófejszével, hogy ebben lennie kell nektárnak, hiába faragjuk, vágjuk, szúrjuk – nem jön ki semmi. Ha azonban ugyanezt a fát a tavaszi eső megöntözi, a nap megmelengeti, magától kivirágzik. Tavaly Magyarországon több mint százezer tonna akácmézet gyűjtöttek össze a méhek. Napfényből, szeretetből. A kudarcok, sebek odáig tudnak juttatni valakit, hogy begubózik, s ilyenkor könnyen elutasítóvá válhat, talán gonosszá is. Tövisek nőnek rajta. Azt gondolom, ilyenkor nem tehetünk mást, mint hogy jó meleg tavaszi esőként megöntözzük, és megteremtjük azt a miliőt, amelyben ki tud virágozni. Csak ezt tudom ajánlani, nem hiszem, hogy lenne más, tudományosabb megoldás.