... Azok a dolgok, melyekről azt állítjuk, hogy vannak, nem azonosíthatók magával a létezéssel. A "van" létige nem ezt vagy amazt a dolgot jelenti; konkrétan semmi, ugyanakkor minden konkrét dolog lehetőségének alapfeltétele. A "van" az a semmi, amely által minden létező létezik. Az alapfeltétele annak, hogy valami egyáltalán létezhessék, az, hogy viszonyíthassam valamihez, ami viszont nem az.
Más szóval: minden létező alapja a különböző létezők közötti viszony. Ez a viszony maga a meglét, minden dolog létezése, miközben minden egyes dolog létezése önmagában semmi. Az ember csak úgy alkothat, ha önmaga megnyilvánítása során meghaladja önmagát. Amit pedig alkot, amiből és amivé alkotja, tehát az anyag, az edény és a fazekasság egyaránt nem ő maga. Ő csupán tanú, médium; alkalom egy történésre, amelyre a létrehozott mű a bizonyíték.
Az ember végső soron nem arra született, hogy fölfedezzen mindent, ami van, de nem is termelésre, még csak kommunikációra vagy feltalálásra sem, hanem hogy lehetőséget teremtsen a nemlétezőnek a létezésre.
Ha valaki átéli, hogy az alkotás örökös folyamatának médiuma, túljut minden depresszión, megszabadul a hiú dicsőség, a múlt, sőt a káosz és üresség kergetésétől, eljut a nemlétezőből létezőt teremtés misztériumába, s akár addig a nagy megszabadulásig is, amit az átmenet jelent aközött, hogy nem fél semmitől, egészen annak felfedezéséig, hogy egyáltalán nincs is mitől félni. Az ember persze bármelyik ponton eltévedhet, legkönnyebben éppen a cél közvetlen közelében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése