A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vágy. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vágy. Összes bejegyzés megjelenítése
Pál Feri: Vágyaink: szárnyak vagy börtönfalak? "Vannak rövid távú vágyaim, amelyek az élvezetre irányulnak.."
Vannak rövid távú vágyaim, amelyek az élvezetre irányulnak, középtávúak, amelyek az örömre hangolnak, és hosszú távúak, amelyek a boldogságra tesznek alkalmassá. Most már csak az a kérdés, hogy milyen irányban áll az életem. Ha ugyanis nekem hosszú távú céljaim is vannak, akkor a rövid, a közép- és a hosszú távú vágyaimat ennek megfelelően tudom rendezni, és meg tudom mondani, milyen irányban áll az életem. Különben a vágyaim rendezetlenül maradnak, s végül szétcincálnak engem. A legfontosabb kérdés tehát az, hogy vannak-e olyan álmaim és céljaim, amelyek hosszú távon meghatározzák az életemet? Ha nincsenek, és a különféle vágyaim ezerféle irányba hajszolnak egyszerre, az egy idő után ellehetetleníti az örömöt, a boldogságot, és az önmegvalósítás akadályává válik.
Pál Feri "Ha valaki nem kap segítséget abban, hogy az életét segítő módon értelmezni tudja.."
Ha valaki nem kap segítséget abban, hogy az életét segítő módon értelmezni tudja a gyermekkorában átélt fájó tapasztalatait, akkor könnyen beleragadhat a sérelmeibe. Megrekedhet a fájdalmaiban. Akkor - lehet akár 20, akár 75 éves - lakik benne egy kisgyerek, akit elutasítottak, megsebeztek, és aki hasonló élethelyzetekben felnőttként is meglepően heves érzelmi reakciókat mutat, és maga sem érti, hogy egyetlen mondat miért billenti ki az egyensúlyából. Néha tehát szükséges visszamennünk a múltba, elbeszélgetni gyerekkori önmagunkkal, megkérdezni tőle, mit élt át, mire vágyott - és már felnőttként értelmet adni valaminek, amiben nem kaptunk segítséget akkor, amikor szükségünk lett volna rá. Jó, ha tudjuk: ezeknek az eseményeknek egy részét el is felejtettük, ami megmaradt belőlük, az csak az érzés, a fájdalom. Ahol tehát meglepő, a helyzethez nem igazodó érzelmi reakcióink támadnak, ott általában olyan régi történet van elásva, amelyre nem is emlékszünk. Ilyenkor érdemes elkezdeni nyomozni - mi lehetett az eredeti történet?
Pál Feri - Vágyaink: szárnyak vagy börtönfalak? "Úgy érzed, hogy veled szemben egy irgalmatlanul nagy igazságtalanságot követtek el.."
Úgy érzed, hogy veled szemben egy irgalmatlanul nagy igazságtalanságot követtek el. Mi a vágyad most? 'A bosszú! Pusztuljon el, aki velem ezt tette!' Oké, itt azonban nem szabad megállni - e mögött azért van valami mélyebb vágyad is? 'Persze hogy van! Azért vágyom erre, mert így meg tudnám élni, hogy van igazság a földön!' Tehát akkor a mélyebb vágyad az, hogy biztos lehess benne: van igazság a földön! Ha ez bebizonyosodik, van-e még ennél is mélyebb vágyad? 'Ha belegondolok, van… Mert mit érek azzal, hogy van igazság a földön, ha közben nincs, aki szeret?' Akkor az, hogy szeressenek, mélyebb vágy! Ezt egyszer próbáljátok ki, mert döbbenetes felfedezésre fogtok jutni: előbb-utóbb a legrettenetesebb vágyaink is előjelet váltanak! Nincs az a pusztító érzelem, ami mögött ne lenne valami még mélyebb vágy, és a negatívum egyszer csak ne váltana pozitívumra. Ez mindig megtörténik! Kiderül, hogy az ember szívének mélyén sosincsenek pusztító, romboló indulatok – ott mindig gyönyörűségesen szép, pozitív vágyak vannak! Ez egy csoda!
Dr. Csernus Imre: Vágyaink: szárnyak vagy börtönfalak? "Ha a Dalai Lámát megkérdezik a vágyait illetően.."
Ha a Dalai Lámát megkérdezik a vágyait illetően, valószínűleg teljesen mást fog mondani, mint az emberek nagy többsége. Mert aki fejlettebb érzelmi intelligenciával bír, az nem illúziókat fogalmaz meg. A Dalai Láma lehet, hogy csak annyit fog mondani a vágyairól: jó lenne este meginni egy forró teát. És mosolyogva fog lefeküdni. Mosolyogni pedig azért tud, mert belülről elfogadta, hogy az, aki. Hogy emberből van. Az elfogadással ugyanis olyan energiákat szabadíthatunk fel magunkban, amelyek a hadakozásban elvesznének, és így a vágyaink megvalósítására tudunk koncentrálni.
Pál Feri "Nem az a legnehezebb feladatunk, hogy belássuk, fontos a megbocsátás.."
Nem az a legnehezebb feladatunk, hogy belássuk, fontos a megbocsátás - a legtöbb ember ezt magától is tudja -, hanem, hogy felismerjük és elfogadjuk: a megbocsátás útja a haragon keresztül vezet. Akkor beszélhetünk hiteles megbocsátásról, ha előtte átpasszírozzuk magunkat a bosszúvágyon, átéljük a vágyat, hogy a másiknak is úgy fájjon, ahogy nekünk. Amíg ezt megpróbáljuk elkerülni, mert azt gondoljuk, hogy a megbocsátás ellenében hat, addig nem jön létre hiteles megbocsátás - és a legtöbben ezen a ponton akadnak el. Őket én arra bátorítom: merjenek már haragudni! Engedjék meg maguknak, hogy egy ideig akár utálják is azt a valakit. Az utálat majd el fog tűnni - és jön az együttérzés.
Csernus Imre - Vágyaink: szárnyak vagy börtönfalak? "Mindenkinek az aktuális érettségi fokának megfelelő vágyai vannak.."
Mindenkinek az aktuális érettségi fokának megfelelő vágyai vannak. Régebben emiatt mindig elégedetlen voltam. Ha megszereztem, amire vágytam, akkor máris jött a következő vágy, amiért hajtani kellett. Pénz, státusz, siker… Mindezt elértem, de közben sosem éreztem jól magam. Igazából nem volt jó. Az emberek zöme felületesen szemléli a dolgokat, és azt hiszik, hogy ha valaki magas egzisztenciával vagy presztízzsel rendelkezik, az biztosan boldog. Holott ez nem elég. Sokan ezért elsősorban pénzre és presztízsre vágynak, de miután megszerzik ezeket, mégis üres marad az életük. Tehát már a vágyaikat is rosszul pozicionálják.
Miguel de Cervantes "A fiatalembereknél a szerelem legtöbbször nem egyéb, mint étvágy, ha kielégült, megsemmisül."
A fiatalembereknél a szerelem legtöbbször nem egyéb, mint étvágy, ha kielégült, megsemmisül.
Pál Feri - Vágyaink: szárnyak vagy börtönfalak?
Ha én arra vágynék, hogy amit mondok, az mindenkinek nagyon tessen, az egy kielégíthetetlen hiánymotivált vágy lenne. Biztos, hogy nem lesz így, és ha erre törekszem, akkor szükségszerűen csalódnom kell. Majd bolond leszek erre vágyakozni! Arra áhítozom, hogy ami tőlem telik, megtegyem. Hogy ahogy csak el tudom mondani, a tehetségem szerint, elmondjam. Ha ez sikerül, boldog vagyok. Hogy ti ezt hogyan értékelitek, az már a ti dolgotok, hiszen én mindent megtettem, amit bírtam, ennél többet nem tudok!
Pál Feri "Amikor már bizonyos kort elérünk, látjuk, hogy vannak vágyaink, amelyekért, ha sokat dolgozunk.."
Amikor már bizonyos kort elérünk, látjuk, hogy vannak vágyaink, amelyekért, ha sokat dolgozunk, beteljesülnek. És vannak vágyaink, amelyeket valami miatt minden erőfeszítésünk dacára sem tudunk elérni, és sorra kapjuk a sorstól jelzéseket, hogy ezekről le kéne mondanunk. Az élet senkinek sem ad meg mindent - boldog az az ember, aki ezt el tudja fogadni.
Pál Feri "Amikor önmagunk felé haladunk, akkor először viszonylag könnyen tudunk menni.."
Amikor önmagunk felé haladunk, akkor először viszonylag könnyen tudunk menni, de aztán mindig jön egy rettenetesen zűrzavaros, nagyon sok félelmetes belső tartalommal és a múltunk el nem rendezett dolgaival terhes szakasz. A lelki fejlődésünket éppen az szokta akadályozni, hogy ezen a zűrzavaron, ezen a sötétségen nem szívesen megyünk keresztül, a félelem és a kényelemszeretet visszatart. Holott ezt az utat egy bizonyos szintnél jobban nem lehet megkönnyíteni, és az, amire igazán vágyunk, a káoszon túl van. Nem találhatunk rá, ha nem merünk belépni a sötétségbe.
Pál Feri "Ha én beszélgetek valakivel, aki nem tudja, mi a legmélyebb vágya, azt szoktam kérni tőle.."
Ha én beszélgetek valakivel, aki nem tudja, mi a legmélyebb vágya, azt szoktam kérni tőle: próbáljon felidézni magában egy olyan élethelyzetet – ami még azért az elviselhetőség és az elmondhatóság határán belül van –, amikor valami nagyon rossz történt vele. Ilyenkor nem a traumáiról kérdezem, azok túl mélyen vannak, azokat nem bántjuk. Csak olyan helyzetekről, amelyekben rosszul érezte magát. Amikor pedig már ott van ennek a rossz érzésnek a mélyén, ahol például azt gondolja magáról, hogy nem szerethető, hogy egyedül van, hogy senki sem segít neki, akkor kell megkérdezni tőle, hogy most mire vágysz? MOST mire vágysz? És ezt meg fogja tudni mondani! Egyszer csak a mély fájdalmából előtör a legmélyebb vágya. Ez a gyakorlat pillanatnyi fájdalommal jár, de utána egy elemi felismeréssel, hogy ebbe már bele tudok kapaszkodni, mert átéltem! Átéltem, erre vágyom – és nem adom kevesebbért az életem!
Müller Péter "Mondjuk, van egy vágyad, amit el akarsz érni. Így ahogy vagy, még nem lehet a tiéd. Éretlen vagy rá..."
Mondjuk, van egy vágyad, amit el akarsz érni. Így ahogy vagy, még nem lehet a tiéd. Éretlen vagy rá. Ilyenkor látjuk, hogy a teljesüléshez "idő kell". Ez nem azt jelenti, hogy türelmetlenül nézed az órádat és lapozod a naptáradat, miközben ujjaddal idegesen dobolsz az asztalon, hanem hogy alkalmassá érleled magad a teljesüléshez. Sőt még azt is be kell várnod - s ez már valóban nagy türelmet igényel -, amíg a külvilágban is beérnek a teljesülés feltételei. És ez már nem tőled függ.
Feldmár András: Az élmények szabadsága - "Van egy 2000 éves mondása egy rabbinak.."
Van egy 2000 éves mondása egy rabbinak. Az első része így szól: Ha én nem vagyok önmagamért, akkor ki lesz értem? Csak te vagy abban a pozícióban, hogy tudj magadról. Önzőnek kell lenni abból a szempontból, hogy más nincs abban a helyzetben, hogy elmondja, ki vagy, hogy mit akarsz és mit nem akarsz. Ha te nem harcolsz magadért, ki fog harcolni érted?
A második rész ezt mondja: Ha csak önmagamért harcolok, mi vagyok? Először magamért kell lenni, és ha már önmagam vagyok, és önzően és őszintén vagyok a világban, akkor van még egy csomó energiám. És azzal az energiával még lehetek másokért, olyanokért, akik meg tudják mondani, hogyan tudok őértük lenni. Mert elég önzőek ahhoz, hogy kifejezzék magukat annyira, hogy tudjak nekik segíteni. Nekem is önzőnek kell lennem annyira, hogy ha segítségre van szükségem, ki tudjam mutatni, hogyan segítsetek.
Végül a harmadik rész: Ha most nem, akkor mikor? Nem is tudnálak szeretni, ha nem lennél önző. Az azt jelentené, hogy nekem nem kell olvasnom a te eszedet, és neked nem kéne olvasni az enyémet.
Lehet, hogy a szeretet is jár fájdalmakkal, de ez valahogy természetes, és a vágy is jár fájdalommal, de ezt le lehet építeni.
Hogyan tudjuk magunkban megkülönböztetni, hogy ami fájdalmat érzünk, az a szeretetünkkel jár vagy a vágyunkkal?
Nincs semmilyen baj a vággyal. Az csak más, mint a szeretet. A vágy gyakran nagyon kegyetlen tud lenni. Ha a vágyam vezet, nagyon kegyetlen tudok lenni. A vágy néha elpusztítja a tárgyát. A szeretet arra való, hogy az ember megfékezze a vágyát egy kicsit, legalább annyira, hogy ne pusztítsa el azt, akire vágyik. A vágy és a szeretet mindig játszik egymással. A vágy mindent akar, a szeretet pedig azt mondja, vigyázz, nehogy elpusztítsd azt, amire vágysz.
A második rész ezt mondja: Ha csak önmagamért harcolok, mi vagyok? Először magamért kell lenni, és ha már önmagam vagyok, és önzően és őszintén vagyok a világban, akkor van még egy csomó energiám. És azzal az energiával még lehetek másokért, olyanokért, akik meg tudják mondani, hogyan tudok őértük lenni. Mert elég önzőek ahhoz, hogy kifejezzék magukat annyira, hogy tudjak nekik segíteni. Nekem is önzőnek kell lennem annyira, hogy ha segítségre van szükségem, ki tudjam mutatni, hogyan segítsetek.
Végül a harmadik rész: Ha most nem, akkor mikor? Nem is tudnálak szeretni, ha nem lennél önző. Az azt jelentené, hogy nekem nem kell olvasnom a te eszedet, és neked nem kéne olvasni az enyémet.
Lehet, hogy a szeretet is jár fájdalmakkal, de ez valahogy természetes, és a vágy is jár fájdalommal, de ezt le lehet építeni.
Hogyan tudjuk magunkban megkülönböztetni, hogy ami fájdalmat érzünk, az a szeretetünkkel jár vagy a vágyunkkal?
Nincs semmilyen baj a vággyal. Az csak más, mint a szeretet. A vágy gyakran nagyon kegyetlen tud lenni. Ha a vágyam vezet, nagyon kegyetlen tudok lenni. A vágy néha elpusztítja a tárgyát. A szeretet arra való, hogy az ember megfékezze a vágyát egy kicsit, legalább annyira, hogy ne pusztítsa el azt, akire vágyik. A vágy és a szeretet mindig játszik egymással. A vágy mindent akar, a szeretet pedig azt mondja, vigyázz, nehogy elpusztítsd azt, amire vágysz.
Popper Péter "Kompromisszumok nélkül nem lehet együtt élni egy másik emberrel. A társam nem az én hasonmásom.."
Kompromisszumok nélkül nem lehet együtt élni egy másik emberrel. A társam nem az én hasonmásom. Az együttélésben a kompromisszum kölcsönös alkalmazkodást jelent. Lemondást némely saját vágyunkról, igényünkről a másik kedvéért. E nélkül nincs közös élet. A kérdés tehát nem az, hogy hozzunk-e kompromisszumokat, hanem az, hogy a kapcsolat megtartása megéri-e ezeket. Hol a határ? Ott, hogy soha nem szabad olyan kompromisszumokat vállalni, amelyek létezésünk, személyiségünk gyökereit sértik meg. Van néhány olyan érzelmi, erkölcsi, meggyőződésbeli és életvezetési igény, amelynek gyökér szerepe van az életünkben: velük kapaszkodunk a szilárd talajba, rajtuk keresztül újul meg napról napra az életerőnk. Ezeket nem szabad bántani. A többi nem lényeges.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
