Dr. Ranschburg Jenő: Visszatalálunk egymáshoz? "Az egyik lányom rettenetesen nehezen serdült.."

Az egyik lányom rettenetesen nehezen serdült. Kétségbeesve vártam az időt, hogy legyünk már túl rajta. Először akkor éreztem, hogy kifelé tartunk ebből a szakaszból, amikor olyan kedvesen, elfogadóan lenéző kezdett lenni velem. 'Jól van, apu, jól van.' A serdülő ellenérzése, az a hatalmas belső vágy, hogy ne irányítsa őt belülről a szülő, mindennapi dolgokban jelenik meg. 'Rettenetes, ahogy az apu csámcsog! És ahogy öltözik! Még mindig azt viseli, ami a hetvenes években volt divat - szégyenkezem mellette!” Tehát rengeteg látszólagos apróság van, amit alig bír elviselni, de higgyék el: ő kifejezetten keresi ezeket az idegesítő dolgokat. Ebben a konfliktusban ugyanis az a csodálatos, hogy borzasztóan fontos a gyerek számára. Erre a konfliktusra szükség van, mert a valódi identitáson alapuló élet valójában ennek a konfliktusnak a megoldására épül. Éppen ezért pszichológusként nem öröm a számomra, ha ennek a krízisnek az elmaradását látom.

Pál Feri "Ha valaki nem kap segítséget abban, hogy az életét segítő módon értelmezni tudja.."

Ha valaki nem kap segítséget abban, hogy az életét segítő módon értelmezni tudja a gyermekkorában átélt fájó tapasztalatait, akkor könnyen beleragadhat a sérelmeibe. Megrekedhet a fájdalmaiban. Akkor - lehet akár 20, akár 75 éves - lakik benne egy kisgyerek, akit elutasítottak, megsebeztek, és aki hasonló élethelyzetekben felnőttként is meglepően heves érzelmi reakciókat mutat, és maga sem érti, hogy egyetlen mondat miért billenti ki az egyensúlyából. Néha tehát szükséges visszamennünk a múltba, elbeszélgetni gyerekkori önmagunkkal, megkérdezni tőle, mit élt át, mire vágyott - és már felnőttként értelmet adni valaminek, amiben nem kaptunk segítséget akkor, amikor szükségünk lett volna rá. Jó, ha tudjuk: ezeknek az eseményeknek egy részét el is felejtettük, ami megmaradt belőlük, az csak az érzés, a fájdalom. Ahol tehát meglepő, a helyzethez nem igazodó érzelmi reakcióink támadnak, ott általában olyan régi történet van elásva, amelyre nem is emlékszünk. Ilyenkor érdemes elkezdeni nyomozni - mi lehetett az eredeti történet?

Dr. Ranschburg Jenő: Visszatalálunk egymáshoz? "Évekkel ezelőtt a fiam odajött hozzám, és azt mondta:"

Évekkel ezelőtt a fiam odajött hozzám, és azt mondta: 'Apu, van egy nagy problémám, segíts megoldani!' Ilyenkor az ember kihúzza magát – hát nem hiába vagyok pszichológus, a tizenéves fiam hozzám fordul a gondjaival! Ez nagy dolog! Meg is próbáltam valami használható megoldást ajánlani. A gyerek elgondolkodott: 'Igen apu, ez jó. De… ezért és ezért nem használható.' Hát van benne valami, mondok egy másikat. Megint ugyanaz jött: 'Igen, apu, ez is jó, de…' Ilyenkor az ember már nyel egyet. Harmadikat már nehéz, a legtöbb szülő ezt nem is vállalja. Én még egy harmadikat is vállaltam. Természetesen ugyanaz a válasz jött: 'igen, de'. Aztán a gyerek megköszönte szépen, hátat fordított, és a hátából sütött a gúny. 'Tessék! Ennyit érnek az ősök!' És én tudtam, hogy ez kell neki: bizonyíték arra, hogy mindannak, amit rólam kicsi fiú korában gondolt, a kilencven százaléka nem igaz. Hogy egy esendő ember vagyok. Neki kellenek erre a bizonyítékok, hogy önmagává tudjon válni. A szülők nagyon nehezen viselik azt a folyamatot, amikor a gyerekük szemében leértékelődnek, pedig ez elkerülhetetlen, mert azon a magas szinten, ahol a gyerek minket korábban elképzelt, nem lehet az életet leélni. Egyértelműen értékvesztésnek kell történnie, hogy ne alulról fölfelé kelljen ránk néznie, hanem egy síkban legyen a tekintetünk.

Ronald David Laing "A születés pillanatától fogva, amikor a kőkorszaki csecsemő.."

A születés pillanatától fogva, amikor a kőkorszaki csecsemő szemben találja magát a huszadik századi anyával, a csecsemő ki van téve azoknak a szeretet névvel illetett durva erőknek, amelyeknek az anyja, az apja, a nagyszülei és a dédszülei is ki voltak téve. Ezek az erők legfőképpen rejtett képességei többségének megsemmisítésével foglalkoznak, és ebben egészében véve sikeresek. Az új emberi lény úgy tizenöt éves korára olyan lesz, mint legtöbbünk: egy félőrült teremtmény, aki többé-kevésbé alkalmazkodott egy őrült világhoz. Korunkban ez a normális.

Dr. Csernus Imre: A fájdalom arcai "Egy néhány évvel ezelőtti felmérés szerint.."

Egy néhány évvel ezelőtti felmérés szerint a vidéki nagyvárosokban élő családok 13-14 éves lánygyerekei előbb létesítenek orális szexuális kapcsolatot, mint csókolóznak. Vajon ezek a 13-14 éves lányok sokszor láthatták otthon, hogy a szüleik mély érzésből megcsókolják, megpuszilják egymást, vagy megérintik egymás vállát, megsimogatják egymás kezét? Nem hiszem. Mivel pedig nem látták kiskoruktól kezdve a szeretetnek és az intimitásnak ezeket a megnyilvánulási formáit, nem is tanulták meg használni őket. Megkérdeztem pár fiatal lányt, hogy miért hajlandók bemenni a diszkó vécéjébe orális szexre. Az egyikük azt válaszolta, hogy 'azért, mert arra a rövid időre azt éreztem, hogy valaki csak rám figyel, és engem szeret'.

Dr. Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság "Az erkölcsi értékekre való nevelés nem úgy történik, hogy vesszük az értékeket a tízparancsolattól"

Az erkölcsi értékekre való nevelés nem úgy történik, hogy vesszük az értékeket a tízparancsolattól Arany Jánosig, és ezekkel tömjük a gyerek fejét. Mint Karácsony Sándor írja, a gyerek – ha elég jó állapotban van –, undorodni fog ettől, 'letokolja', és idővel 'kiokádja' magából. Ha viszont nincs jó állapotban, ezzel kifejezetten rongáljuk, depresszióssá tesszük és dezorientáljuk őt. Ugyanakkor, ha élményt szerzünk neki értékes dolgokkal, például megismertetjük a Biblia érdekes történeteivel, a gyerek ámultan hallgatja, és anélkül, hogy levonná a tanulságot, a kép beleég. Ezek a történetek ugyanis nagyon sokat mondanak neki az erkölcsi világrendről, a bennünk élő törvényről. Bőven elég tehát őt képekben tájékoztatni – és ez az egyedül hatékony. A 'nevelő célzat' ront! 'Man merkt den Absicht, und wird verstimmt!' – mondja Goethe. Az ember megérzi a szándékoltságot – a nevelő célzatot –, és lehangolódik.

Popper Péter - Lélekrágcsálók "Sok nevelési csőd okozója, hogy nem szabnak határt annak.."

Sok nevelési csőd okozója, hogy nem szabnak határt annak, meddig lehet visszaélni egy másik ember szelídségével, bizalmával, elfogadásával. Ilyenkor a gyerek elkezd provokálni, mert attól szorong a legjobban, hogy milyen az a felnőtt, akit ő, a kölyök parttalanul ugráltathat. Hát milyen biztonságot ad egy ilyen szülő? Semmilyet! Így bele lehet sodorni a gyereket egy teljesen irreális viselkedésbe, mert lelke mélyén állandóan azt várja, hogy valaki odacsapjon az asztalra, és azt mondja: elég! De ez ugyanígy működik pároknál is. Tudatosan, tudattalanul mindenki próbálgatja a partnerét, hogy meddig mehet el vele szemben. Ha sehol sem szabnak határt, abból mindig nagy baj lesz.

Dr. C. Molnár Emma - Párkapcsolat Klinika "Első éveinkben volt egy olyan idilli állapot.."

Első éveinkben volt egy olyan idilli állapot az életünkben, hogy akit szerettünk (anyu, apu) maga volt az isten - ám ahogy felnőtté cseperedtünk, ez az isten földi létezővé vált. Egy szülő-gyermek kapcsolat egyik nagy próbatétele, egyben fontos fejlődési fázisa, hogy adott ponton át tudjon alakulni felnőtt-felnőtt kapcsolattá. Amikor valakivel szerelembe esünk, nagyon hasonló dolog történik. A kezdeti óriási lángolásban átéljük azt, hogy Gipsz Jakab az Isten, és nem vesszük tudomásul, hogy ő is arra a sorsra fog jutni, mint a szüleink, mert hosszútávon felnőtt-felnőtt szövetségi mintázatban kell élni az életünket. Ezzel fontos tisztában lennünk, különben megtörténtekor azt gondoljuk, hogy a kapcsolattal van baj, és bizonyára nem Jakab az 'Igazi'.

Boldizsár Ildikó "A mesék azért nyűgözik le a gyerekeket, mert a világot olyannak láttatják, amilyen az valójában.."

A mesék azért nyűgözik le a gyerekeket, mert a világot olyannak láttatják, amilyen az valójában: a határtalan lehetőségek birodalmának. Ezek a lehetőségek nem anyagi természetűek, hanem abból a világlátásból fakadnak, amely a mesei és a gyermeki gondolkodást összeköti: miként a hős mindig több, mint mi magunk vagyunk, akképpen a világ is több, mint amennyit képesek vagyunk felfogni belőle.

Dr. Kígyós Éva "Gyerekeink a fejlődésünk, a változásunk katalizátorai, hiszen viselkedésükkel visszatükrözik mindazt.."

Gyerekeink a fejlődésünk, a változásunk katalizátorai, hiszen viselkedésükkel visszatükrözik mindazt, amit személyes példánk, nevelési szándékunk hozott létre bennük. Problémáik a mi problémáink tükörképei. Ezért is olyan nehéz meglátni a velük kapcsolatos nehéz helyzetekben azt, hogy nem csak őket kell megváltoztatni, hanem nekünk is el kell indulnunk a változás, a fejlődés útján.

Vida Ági "Nagy hangsúlyt helyez a mai világ a gyerekek szellemi fejlődésére.."

Nagy hangsúlyt helyez a mai világ a gyerekek szellemi fejlődésére. Sokkal gyakrabban mondjuk azt, hogy 'milyen okos kisfiú/kislány vagy', mint azt, hogy 'milyen kedves vagy', 'milyen figyelmes vagy másokkal'. Ha az IQ fontosabb, mint az EQ, nagyon okos, de nem túl boldog generációk cseperednek fel egymás után.